Erasmus beszámoló

2025. decemberében Az érzelmi intelligencia fejlesztése a tanteremben című egyhetes kurzuson vettem részt Bécsben, Erasmus-program keretében.

A pedagógusi munkámat a segítői attitűd jellemzi, ezért rögtön felcsillant a szemem, amikor az Erasmus-program táblázatában felfedeztem a bevezetőben említett kurzust. Vajon mit takar a hangzatos cím? Hogyan lehet a tananyaghalomba integrálni efféle készségeket?

Szerencsémre december első hetében megkaptam a kérdéseimre a választ, hiszen részt vehettem a tanfolyamon Bécsben.

A kurzus során kiderült, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése nagy kihívást jelent tapasztalt tanárnak, pályakezdőnek, szlovén óvodapedagógusnak, bolgár angoltanárnak, és francia biológiatanárnak egyaránt. Az előadónk jól követhető, hasznos, interaktív anyaggal készült, kedves, humort sem nélkülöző előadásmódja pedig magával ragadott. Az érzelmi intelligencia öt összetevője köré szerveződött a képzés: önismeret, érzelmek szabályozása, belső motiváció, empátia, társas készségek - a tananyagot egyből gyakorolhattuk is az Erasmus-program nemzetközi közegében. Számomra a hét legértékesebb pillanatai a tanfolyam résztvevőivel folytatott eszmecserék, megosztások voltak. A kurzus végén oklevelet kaptunk, amivel vidáman pózoltunk a kötelező fotódokumentáción.

Wien bleibt Wien, avagy Bécs az Bécs

Bécs tisztasága és rendezettsége felüdülés volt számomra - tetszett a kiszámíthatóság és a következetesség. Mindenre van egy szabály, mindennek van helye, ideje, felelőse, és az abszolút valóság: minden működik is.

A szállásom egy alsó középkategóriás hotel volt, közel a tanfolyam helyszínéhez, azaz a piros metró Alte Donau megállójához - ha valakit a részletek hoznak izgalomba. A kurzust egy ljubjanai cég szervezte, a facilitátorok és az előadó is Szlovéniából érkezett, a kurzus nyelve az angol volt, bár a résztvevők között akadtak minimális angol nyelvtudással rendelkezők is.

A szervezők ingyenes snack bar-t biztosítottak a szünetekben, ami az osztrák árak mellett igazán üdítőnek hatott, bár a programhoz költőpénz is dukált. 

Ottjártamkor éppen dübörgött a karácsonyi vásár, elképesztő embertömegek lepték el Bécs ismert utcáit, tereit. A tömegrendezvények nem tartoznak a kedvenceim közé, de a császárváros nekem is tartogatott szépet és jót: bejártam az Albertinát és az Albertina Modern-t, a Freud Múzeumot, a mumok-ot, a Hundertwasser-házat és a Leopold Múzeumot. Inspiratív és izgalmas órákat töltöttem a művészetek ölelésében, alig várom, hogy visszatérjek!

Ha tehát bárkiben felmerül a kérdés, hogy jelentkezzen-e Erasmusra, én tudom a választ. IGEN! Megéri elmenni, megéri ottlenni, a kurzuson tanultak pedig tényleg hasznosak.

Köszönöm a lehetőséget a BKSZC-nek, a Schulek vezetőségének, Rádi Mónika Erasmus-koordinátornak és a vajszívű kollégáimnak, akik bosszankodás nélkül oldották meg a helyettesítésemet.